Májá, az illúzió tana

A hindu hagyomány azt állítja, hogy az önmegvalósítás útján semmi sem nehezebb vagy fontosabb, mint felébredni illuzórikus képzelgéseinkből. Májá, az illúzió tana arra világít rá, hogy valós információk nélkül nincs előrelépés. Lelki fejlődés nélkül pedig az ismétlődő születés és halál körforgásában maradunk. A májá illúzió, mágikus hatalom, de nem független a Legfelsőbbtől. A védikus irodalom bemutatja az isteni energiák egyik megszemélyesítőjét, Májá dévit is, akinek meghatározott feladata van.

Májá az illúzió tana idézet Prabhupada szerint

A körülöttünk levő dolgokat az érzékeinken keresztül fogjuk fel, és az elme irányításával alkotunk különféle fogalmakat mindenről. Vajon mennyire valóságos az a világ, amit így tapasztalunk? A Védák egyik fontos tanítása az illúzió tana. Az anyagi világ ideiglenes, hol megnyilvánul, hol elpusztul. Eközben az élőlény a májá, az illúzió hatására teljesen átadja magát földi szerepeinek. Az emberi élet elsődleges célja, hogy ráébredjünk valódi lelki mivoltunkra.

A Bhagavad-gítá, a Srímad Bhágavatam és az Upanisadok nem csak definiálják az illúzió természetét, de a májá rabságából való felszabadulás útját is megmutatják.

Májá, avagy az illúzió fogalma a Védák szerint

Ez az anyagi világ tele van sötétséggel és tudatlansággal. Májá, az isteni energia feladata, hogy mindaddig eltakarja a valóságot, amíg az ember őszintén el nem kezd tudakozódni. Nem tudjuk, kik vagyunk, mért vagyunk itt, és hová távozunk. Májá hatalma ott ér véget, ahol az Isten előtti meghódolás kezdődik. Egy lelkileg fejlett személyre nem hat az illuzórikus energia. A lenti idézet szerint Krisna a ragyogó nap, májá a sötétség:

krisna-surya-sama; maya haya andhakara
yahan krisna, tahan nahi mayara adhikara

„Krisna a ragyogó napfényhez hasonlít, az illúzió a sötétséghez. Ahol Isten jelen van, ott eloszlik a tudatlanság sötétsége.” Caitanya-caritāmṛta ( Madhya 22.31.)

Májá idézet a Srímad Bhágavatamból

Az illúzió tana szerint a májá csapdába csal

Az illúzió megtapasztalása mindennapi életünk szintjén kezdődik. Kiderül, hogy a dolgok vagy személyek, események nem olyanok, mint elképzeltük. Külső hatások alapján véleményt formáltunk, aztán egyre-másra beigazolódik, hogy a valóság más – de nem csak a lényegtelen dolgokban. Létezésünk abszolút igazságai túlmutatnak a tudásunkon. Májá, a varázslatos illúzió nagyon ügyesen gördít akadályokat a megértés útjába.

A társadalom veszélyes illúziói különböző rejtett hatásokat, kontrollmechanizmusokat és hatalmi játékokat tartalmaznak gazdasági, politikai vagy szellemi rend címen. A világ egy csodálatos mágikus show, elkápráztat, és az ember életről-életre kergeti délibábos álmait. A Májá jelentése: az, ami nincs.

A jógikus gondolkodás több metaforát használ életünk illúziójának bemutatására. Az egyik példa a kígyó és a kötél hasonlata. Éjszaka, sötét úton valaki egy tekercs kötelet talál, de kígyónak gondolja, és halálosan fél tőle. Ilyenek téveszméink, kezdve mindjárt a legalapvetőbbel: azt hisszük, hogy a testi valónk az igazi önmagunk, és fogalmunk sincs a lélek mibenlétéről.

Maya fátyla, mint a megtévesztés délibábja

Schopenhauer az illúzió tana kapcsán egy gyönyörű fogalmat vezet be a filozófiába. Azt mondja rá, hogy maya fátyla. A kifejezés jól érzékelteti a májá finomságát. Méghozzá azt, hogy a májá szinte észrevehetetlenül fedi el az illúzió rabját.

A maya fátyla szinte láthatatlan, mégis teljes illúzióval fedi be a megtévesztett embert. Lehet valakinek sziklaszilárd meggyőződése egy dologban, miközben a valóság annak éppen az ellenkezője.

Miként a klasszikus védikus filozófiai példában, amikor is a szemlélő a kötelet kígyónak látja. Vagy mint amikor a sivatagban a távolban vizet látunk. A tévképzet pedig oly erős, hogy a sivatagban tévelygő képes a nem létező, vagy legalábbis nem azon a helyen létező víz délibábját kergetni. Tévút, mókuskerék. Az élet helyett éppen a halálba vezet, ráadásul teljes meggyőződéssel.

Schopenhauer így ír a maya fátylával borított emberről:

“Mint a tobzódó végtelen tengeren, mely üvöltve torlasztja és mossa el a hullámhegyeket, egy puszta csolnakon ül a halász, a gyönge alkotmányra bízva életét; úgy ül nyugodtan, a gyötrelmek világának közepette, az egyes ember, a princípium individuationisra bízva magát.”

Schopenhauer is a hindu tanokat idézi: a Maja-fátyla arra való, hogy eltakarjuk vele a világ szenvedés-természetét, és átadhassuk magunkat az illúzióknak. Schopenhauer így fogalmaz a világ mint akarat és képzet c. főművében:

“A májá a megtévesztés fátyla, mely elvakítja a halandó szemét. Így a maya a világot nem annak valóságában láttatja a szemlélővel.”

Hogyan lehet májá hatását legyőzni?

Az illúzióból való helyes kiút az anyag helyett a lelket látni. Ehhez pedig első lépés a szerteágazó figyelem befelé fordítása. Befelé, a valódi önvaló felé.

Az anyagi energia lelki energiával támadható meg. A lelki energia pedig a lelki tett, lelki gyakorlatok, lelki látásmód stb.

Mivel az élőlény a májá hatása alatt cselekszik, a karma törvénye szerint tetteit különféle visszahatás, karma követi.

Tudatállapotát így nem a lelkiség, hanem a három guna, vagyis a kötőerők, a tudatlanság, a szenvedély és a jóság határozza meg. Minél inkább belebonyolódik májá illuzórikus világába, annál több kedvezőtlen karmát gyűjt, amiért előbb-utóbb fizetnie kell.

A májá a megtestesült lelkeket a születés és halál ismétlődő körébe vonja. Amíg az élőlény Isten segítségét kérve nem nyeri vissza tiszta, transzcendentális tudatát, addig a májá befolyása megmarad. A Védák kijelentik, hogy minden önző cselekedet bűnös karmához és lelki bukáshoz vezet. Májá leküzdésére a szentírások önmagunk megismerését, szabályozását és az istenszeretet gyakorlását ajánlják. Az igazi „Én”, a lélek mentes az illúzió befolyásától.

A megszemélyesült illúzió: Májá dévi kettős szerepe

Az anyagi lét megszemélyesítője, Májá istennő – a Legfelsőbb híveként – kiválóan végzi szolgálatát. Teljesíti az Úr megbízását. Egyrészt Mahámájá, vagyis az illúzió fátylával elbűvöli a tudatlanokat. Májá megakadályozza, hogy a lények megismerjék önmagukat. Azt hiszik, pusztán fizikai lények, és az érzékeik által tapasztalt világ a valódi otthonuk. Aki nem akar Isten felé közeledni, annak a szabad akarat jogán az anyagi világ játszóterén, a téves eszmék fogságában a helye. Mihelyt Krisnánál keres menedéket, az illúziótól azon nyomban megszabadul.

Maya devi, a megszemélyesült illlúzió a Védák szerint

Másik aspektusa Jógamájá, az Úr illuzórikus, belső energiája. Jógamájá transzcendentális illúzió, elbűvöli a tiszta szívű lelkeket, hogy spontán módon tudjanak Krisna felé közeledni. Vrindávanban Krisna barátai a vállára ültek, vagy a hátára ütöttek játék közben. Nevelőanyja meg akarta kötözni, amikor csintalankodott. Ilyen és hasonló tetteket nem lehetett volna megélni Istennel, ha az Istenség Legfelsőbb Személyiségének fensége, abszolút volta nincs eltakarva. Isten és az élőlények közti szeretet felülírja az isteni tökéletességet, hogy a spontán szeretetet semmi ne zavarja meg. Ebben segít Jógamájá.

Védikus idézetek az illúzió-tan kapcsán

„Amikor az élőlényt elbűvöli a májá, a külső energia, egyedül nem képes újra életre kelteni eredeti Krisna-tudatát. Krisna ezért kegyesen megajándékozta a védikus írásokkal, a négy Védával és a tizennyolc Puránával. (Cc. Madhya 20.122.)

„Akik meghódolnak Előttem, azok könnyedén túllépnek illuzórikus energiámon.” (Bhagavad-gítá 7.14.)

„Az anyagi kozmikus teremtés azért nyilvánul meg, hogy kétféle lehetőséget biztosítson számukra. Az egyik lehetőségük az, hogy az anyagi világ fölötti uralomra vágyva cselekedjenek, a másik lehetőség pedig az, hogy visszatérjenek Istenhez.” (Bhágavatam 2.10.6.)

„Nabhi király örökké transzcendentális boldogságban úszott, hiszen a sors egy tökéletes fiúval áldotta meg, olyannal, amilyenre vágyott. „Kedves fiam! Drágám!” – szólongatta nagy szeretettel, az eksztázistól remegő hangon. Annak, hogy így gondolkozott, Jógamájá volt az oka. Jógamájá hatására a Legfelsőbb Urat, a legfelsőbb atyát saját fiának tekintette.” (Bhágavatam 5.4.4.)

Összegzés: ez hát a májá

Májá mindenütt jelen van ebben a világban, erősíti a hamis egót, befolyása életünk minden pontján megnyilvánul. Elhomályosítja értelmünket, így nem látjuk a dolgokat azok valójában. Ebből következik, hogy bölcs döntéseket sem tudunk hozni.

Mivel érzékeinktől függünk, látjuk a teremtés csodáját, sokféleségét, de a teremtőjét megtagadjuk. Kiéljük testünk vágyait, de Mahámájá befolyása miatt, a tiszta tudatosság hiányában nem is ismerjük valódi önmagunkat, a lelki lényt. Senki sem érheti el az anyagi szenvedések alóli felszabadulást, amíg nem kéri Isten kegyét. A Bhagavad-gítá, a Srímad Bhágavatam és az Upanisadok a megfelelő tudás leírásával mind-mind segítséget adnak ehhez.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük