Az idő mérése, avagy az idő filozófiája az ókori Indiában

Az ősi Indiában az idő mérése is szélsőséges határok között mozgott. Egyrészt rendkívül magas szintű volt, ismerték az atomi és a kozmikus időt. Másrészt teljesen elhanyagolták, mert nem tartották fontosnak. Miért? Már az ókori bölcsek tudatában voltak az idő relativitásának. A hindu filozófia álláspontja évezredekkel megelőzi a modern fizikát, amikor az idő viszonylagosságáról beszél. Einsteintől persze jobban elfogadjuk, amikor kijelenti, hogy az idő illuzórikus és relatív.

Krisna, mint kála, az idő - Az idő mérése és fogalma az indiai filozófiában

Az ősi India bölcseinek sok tekintetben ugyanolyan elképzelésük volt az időről és a térről, mint mai tudósoknak. Kiegészítve olyan részletekkel is, amit ma még nem tud értelmezni a modern tudomány. A védikus szentírások több helyen rámutatnak arra, hogy más bolygók kozmikus ideje más, mint a földi idő.

Az idő fogalma: a múltban élünk?

Az idő fogalma többféleképpen is meghatározható. Más a tudatunkkal mért idő és a különféle műszerekkel behatárolt idő. Megint más a filozófiában, a vallásban, a tudományban vagy a mindennapi életben. A modern fizika időfogalma vagy az élőlények biológiai órája. Az idő a negyedik dimenzió, a létezés és az események folytonos előrehaladása.

David Eagleman idegkutató professzor szerint az emberek 80 milliszekundummal a múltban élnek. Ugyanis ekkora késleltetéssel működik az agy felfogóképessége. Ez nem okoz gondot, de a legtöbb ember életét megkeseríti valamely korábban történt esemény. Akinek nincs valós önképe, aki a testével azonosítja magát, az elméjében sokáig hurcol vélt vagy valós sérelmeket. Sőt a napi gondokkal újakat is teremt. Ez is az idő misztikus hatalma.

Az idő mérése relatív: miért vált szükségessé az idő mérése?

Mai hektikus életstílusunkban azért fontos az idő mérése, mert az anyagi célok bűvöletében azonnali eredményt várunk. Ez pedig az igazán lényeges és komoly dolgoknál lehetetlen. Elkötelezett, odaadó munka nélkül nincs valós eredmény, legyen az fizikai, szellemi vagy spirituális cél.

Miért vált szükségessé az idő mérése? Mert segít megfogalmazni és megérteni a folyamatokat, amik végbemennek a világban.

Shakespeare: Ahogy tetszik című színművében tökéletesen leírta azt, hogy mindennapi életünkben az idő mérése relatív:

„Az idő emberenként más-más sebességgel halad… nagyon is vánszorog egy fiatal lánnyal a jegyváltás meg az esküvő közt… Kivel vágtat? A tolvajjal az akasztófához; mert húzza bár olyan lassan a lábát, ahogy csak bírja, az akkor is úgy érzi, hogy korán érkezik.” (Szabó Lőrinc fordítása)

Időgép, mely a múltba vagy a jövőbe röpít

Nyugat első ismert könyve, amelyben időgép szerepel, Spanyolországban íródott: Aki az idővel repül címmel 1887-ben jelent meg. 10 év sem kellett, és H.G. Wells megkezdte írói pályafutását Az időgép c. kisregénnyel.

Míg az „időgép” ötlete csak az 1800-as évek végén született, sokkal régebbi történeteket is találunk ezzel kapcsolatban. A modern filmipar pedig több alkalommal is feldolgozta a témát. Ezek az alkotások mágikus, fantasztikus módon visznek el a múltba vagy a jövőbe.

Az időmérés története és filozófiája

Az időmérés története és filozófiája a védikus elvek és a mai tudomány szerint is hasonló következtetést mond ki: az idő az univerzumon belül relatív. Az óind bölcselet részletezi, a puránákban történeteket olvashatunk erről. Magasabb bolygórendszerben az idő lassabban telik. Az óind időmérés filozófiája nemcsak azt közli, hogy az anyagi világban minden az idő, a múlt, jelen és jövő irányítása alatt áll. Hanem azt is: a lelki világ transzcendentális régiójában az anyagi idő nem létezik.

Az idő mérése és fogalma az indiai filozófiában

A lélek örökkévaló, rá nem hat az anyagi idő múlása, így a mulandóság sem. Az örökkévalónak nincs kezdete és vége. Felsőbb nézőpontból tehát nincs különbség az univerzum évmilliárdokban mérhető kozmikus ideje és a nanoszekundum, a másodperc egy töredék része között. Az óind bölcselet arra figyelmeztet, hogy minden anyagi mulandó: a rokonságunk, tárgyaink, melyek körülvesznek, még a saját testünk is.

Az ókori India időfelfogása

Az ókori India időfelfogása szerint négy világkorszak létezik: a szatja-, térta-, dvápara- és kali-juga alkot egy a csaturjugát. Ezek folyamatosan váltják egymást, nagyobb egységeik a kozmikus időciklusok. A legnagyobb a maha-manvantara, mely 311 040 000 000 000 földi évet jelent. Maga a teremtés és pusztulás is ciklikus folyamat. Az ókori India legkisebb időegysége a mikroszekundum volt.

Hindu időszámítás

A hindu időszámítás számunkra felfoghatatlan időléptékű mind nagyságában, mind parányi egységében. A fent említett 4 világkorszak, mely egy csaturjugát alkot (csatur-4, juga-korszak).

Ezer csaturjuga alkot egy kalpát, egy kalpa Brahma nappala és egy az éjszakája. (Bhagavad-gítá 8.17.) Brahma 100 évig él, tehát 311 040 000 000 000 földi évig. A szentírások azt mondják, hogy Brahma élete Isten egy pillanata.

A hindu időszámítás kezdete a Legfelsőbb teremtő akaratával egyezik, melyet Visnu formájában végzi. A hindu kozmogónia szerint amikor Visnu energiái kiáradnak, létrejönnek a különféle anyagi formák, és létrejön az idő is.

A Nap szerinti időszámítás alapja egy hónap, az az időtartam, melyet a Nap egy állatövi jegyben tölt. Ezt osztották fel, így a hindu időfogalom legkisebb egysége, a truti, mely 1/1687,5 másodperc.

A mostani világkorszak Kali-jugájának hajnalán tartunk. A kali-juga, a Vaskor, a tudatlanság, vallástalanság és veszekedések kora. A Mahábháratában leírt kuruksetrai csatával kezdődött.

A kali- júga 432 ezer évig tart, melyből eddig csak ötezer év telt el.

A szanszkrit kála ’idő’ szó jelnetése

A szanszkrit kála ’idő’ szó jelnetése a kal szógyökre eredeztethető. A Kála jelentése: számlál. Az idő a Bhagavad-gítá egyik fő témája.

A latin calculo szó, vagy a minden nyelvben fellelhető kalkulátor (latin – számvetést végző) kifejezés is őrzi. A magyar nyelvben még egy szólást is találunk: Meg vannak számlálva a perceink.

Az Atharva-védában olvashatunk egy fohászt mely a minden létezővel kapcsolatban álló időhöz szól. A Bhagavad-gítában a Legfelsőbb kijelenti:

„Én a kimeríthetetlen időként is létezem.” (10.33.)

„Idő vagyok, világok pusztítója.” (11.32.)

Ezek Krisna szavai, hiszen a BHagavad-gítá Krisna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége és Ardzsuna párbeszéde.

Összefoglalás

Az idő mérése napi szinten az órák, napok, évek múlását figyeli. Magasabb szinten világkorszakokról beszélhetünk. Lelki nézőpontból felismerjük az időt, mint isteni energiát. A hindu filozófia koncepciója szerint az idő viszonylagos. A védikus szentírások többször rámutatnak arra is, hogy a kozmikus idő más, mint a földi idő. A modern fizika lehetővé teszi a tér és az idő figyelemre méltó átalakulását. Einstein relativitáselméletében az idő viszonyítás kérdése, függ a megfigyelő mozgásától és a gravitáció erejétől.

Ha az anyagi világ lakójaként megértjük az időmérés filozófiáját, akkor életünk is átalakulhat. Az ember számára az egyetlen értelmes cél a lelki önmegvalósítás marad. Ezt ajánlják a védikus szentírások mindig, minden korban, időtől és tértől függetlenül. Aki felismeri ezt, nem fél a haláltól sem, mert tudja, hogy ő lélek, tehát örökkévaló.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük