Az upanisadok

Az upanisadok olyan magas szintű filozofikus alkotások gyűjteménye, melyek többnyire egy spirituális tanár és tanítványai közötti párbeszédet tartalmazzák. Az ember az univerzum központi rejtélye. Mindaddig, amíg nem tudja, hogy ki is valójában, élete sikertelennek mondható. Az upanisadok célja, hogy az emberi gondolkodást magasrendű célok felé irányítsa. Az univerzális létezésre, nem pedig a test-elme felfogásra fókuszálnak. Hiteles és pontos filozófiai érveket, ezzel pedig lelki látásmódot adnak nekünk.

Upanisadok

Az upanisadok a valóság igaz természetével kapcsolatos vizsgálódások. A mester a tanulókat egy illúziómentes látásmód és transzcendentális megvalósítás állapotába vezeti. Az upanisadokat felülmúlhatatlan, kifogástalan racionalitás, ugyanakkor misztikus távlat jellemzi.

Az upanisad jelentése

Az upanisad kifejezés szó szerint azt jelenti: „közel ülni”. Az óind kultúrában a tudás átadásának módja a Védák idézése, meghallgatása és elismétlése volt. A guru köré csoportosult tanítványok meghallgatták mesterük tanításait, aki megismertette velük az univerzum alapvető igazságait. A tudást a mestertől tanítványig ívelő szájhagyomány adta tovább. Az upanisad összetett szó, néhány más lehetséges jelentése: „titkos bölcsesség” vagy „a megvilágosodás közelében ülő”.

„Hogy a transzcendentális dolgokat megértse, egy lelki tanítómesterhez kell közelednie. Az ilyen lelki tanító jellemzője, hogy kiválóan érti a Védák végkövetkeztetését, és ezért állandóan szolgálja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.” (Mundaka Upanisad 1.2.12.)

Ki írta az upanisadokat?

Az upanisadok szerzői sokan voltak, és nem kizárólag a papi kasztból származtak. A risik, bölcsek alkotásai, akik az arra érdemes tanulót a létnek ahhoz a felszabadító pontjához vezették, amelyet maguk is elértek. Transzcendentális tudásukat nem elmélet, hanem a megvalósítás bizonyossága igazolta.

A Védák egyik célja az volt, hogy biztosítsák minden lény világi, tehát ideiglenes jólétet. Aki ennél többre vágyott, az örök igazságra, annak útmutatást adtak a belső világ eléréséhez. Az upanisadok éppen ezt tették: a valódi én tudományát tárták fel, hogy az ember maga mögött hagyja a testi felfogást, az érzékek és az egó rabságát. Elmondhatjuk hát, hogy az upanisadok nagymértékben hozzájárultak az ember kulturális örökségéhez.

Az upanisadok témái

Bár az upanisadok nem kínálnak egyetlen átfogó gondolkodási rendszert, alapvető igazságokat és minden korra érvényes általános elveket közölnek.

UpaniSADOK TEMAI

A fő témák:

  • az egyéni és a legfelsőbb lélek (atman és Brahman)
  • a teremtés
  • Isten személyes és személytelen aspektusa
  • samsara, lélekvándorlás
  • karma, tett és következmények
  • dharma, a helyes viselkedés vagy kötelezettség
  • moksa, a felszabadulás útja a reinkarnáció ciklusából

Az upanisadok magukba foglalják az illúzió, a „maja” fogalmát is, és segítséget adnak a megértéséhez.

Az upanisadok alapfogalma: atman, Brahman

Az upanisadok azt mondják, hogy saját énünk lényege nem a test vagy az elme, hanem az atman, az igazi „én”, a lélek. Az upanisadok egyik nagyszerű meglátása az, hogy az atman és a Brahman is lélek, az atman az egyéni lelkekre, az élőlényekre vonatkozik, a Brahman pedig a Legfelsőbb Lélek, Isten. A parányi lélek és a Mindenható minőségileg azonos, csak mennyiségileg különböző.

Az egyik legtöbbet idézett, és sajnos legtöbbször félreértett mantra a Brhadaranjaka Upanisad aham brahmasmi sora (1.4.10.). Legtöbbször kiragadva fordítják: Én Brahman vagyok. Holott a szövegkörnyezet: „Aki így tudja: én Brahman vagyok, az a mindenséggé válik.” Tehát aki felismeri Istenhez tartozó és Istenhez hasonló lelki valóját, az tudatos arról is, hogy a világegyetem része. A mantra másik értelmezése is erre a végeredményre vezet. Az „aham brahma asmi” jelentése: én a tudat óceánjának cseppje, lélek vagyok.

Az upanisadok a lélekről

Az upanisadok egyértelműen kijelentik, hogy a lélek születés és halál nélküli, örökké létező. A Katha Upanisad I.2.18. verse így szól: „A valódi Én soha nem születik; és soha meg nem hal; soha meg nem szűnik, sem nem jön létre, hiszen mindig létezett. Ősi, örök, ha a test meg is hal, ő meg nem ölhető.”

Bhagavad-gítá 2.20. szinte szóról szóra ezt ismétli:

„A lélek nem ismer sem születést, sem halált, ha már létezett többé meg nem szűnhet, nem-született, örökkévaló, mindig-létező, halhatatlan és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő meg nem ölhető.”

Az upanisad-irodalom a lélekvándorlást is pontosan ismerteti: „Ahogyan a falevél végére érő csiga átmászik egy másikra, úgy hagyja el a lélek a testet, és belép egy másikba.” (Brhadaranjaka Upanisad 4.4.3-4.) Ismét a Bhagavad-gítá:

„Miként az ember leveti elnyűtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.” (2.20.)

A Bhagavad-gítához hasonlóan az upanisadok is rendkívül toleráns szemléletet képviselnek. Ez abból is látszik, hogy több szinten, a befogadó értelmi felfogásának megfelelően tárgyalnak dolgokat. Megkülönböztethetünk analitikus, védántai, aszketikus, jógaközpontú, Visnu-, Siva-, illetve Sakti-hívőknek szóló upanisadokat.

Az upanisadok Isten-képe

A Brhadaranjaka Upanisad mondja: „Az Istenség Személyisége tökéletes és teljes, és mivel teljesen tökéletes, teljes egész minden, ami Tőle származik, pl. a jelenségek világa. Bármi keletkezik a teljes egészből, az szintén teljes önmagában. Mivel Ő a teljes egész, bármennyi teljes egész keletkezzen is belőle, Ő tökéletes egyensúlyban marad.”

Ísa-upanisad, 1. mantra: „A világegyetemen belül az Úr gyakorol hatalmat minden élő és élettelen felett, Ő a birtokosa mindennek. Ezért az embernek csak azon szükségszerű dolgokat szabad elfogadnia, melyek az ő számára vannak félretéve, s minden mást kerülnie kell, jól tudván, hogy azok kihez tartoznak.”

Gopal-tapani Upanisad: „Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, akinek szemei lótuszvirágok, aki ragyogó, mint egy sötét monszunfelhő, ruhái villámok, két karja van, transzcendentális tudással teljes, és erdei virágok füzére díszíti.”

Isten elérése az upanisadok szerint

A titkos tanítások Isten megismerése köré fonódnak, azzal a figyelmeztetéssel, hogy az Abszolút teljessége nem határolható be az emberi fogalmak közé. Így már érthetőek azok az ellentmondásnak tűnő slókák, melyek a Legfelsőbb Urat jellemzik: kisebb a legkisebbnél, nagyobb a legnagyobbnál stb.

„Ismerem az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, aki felette áll a sötétség minden anyagi felfogásának. Csak az emelkedhet felül a születésen és halálon, aki ismeri Őt. Nincs más útja a felszabadulásnak, mint a Legfelsőbb Személy ismerete.” (Svetasvatara Upanisad 3.8.)

Őt nem lehet megközelíteni a Védák tanulmányozásával, sem intelligenciával, sem a vizsgálódások útján. A Legfelsőbb Lélek közelébe csak a tiszta szívűek kerülhetnek, akiknek feltárja magát. Nekik megmutatja igazi természetét. A szövegek elmagyarázzák az önmegvalósítás felé vezető utat, melynek alapját az erőszakmentesség, az érzékek szabályozása, az együttérzés és főleg a szeretet adja. A bhakti, az Isten iránti odaadás útja az upanisad-irodalomban is fellelhető, és később olyan szent szövegekben ismétlődik meg, mint a Bhagavad-gítá.

Az upanisad-irodalom nem személytelen filozófia

Az avatatlanok az upanisadok jó néhány idézetét a monista filozófia igazolására próbálják használni. Ez teljesen helytelen. „A tudatlanság útján járva, bár magukat nagyon bölcsnek vélik, a vak bolondok mások vezetői lesznek. Ilyen módon vak vezeti a világtalant.” (Katha Upanisad 1.2.5.)

Az upanisadokat nem lehet elméleti spekulációval tanulmányozni. „A gondolat és a szó visszafordul, mert nem képes elérni Őt” – mondja a Taittirija Upanisad. Nem lehet kiragadni mondatokat a lényeg megértése nélkül. Amikor Isten forma nélküli aspektusa kerül szóba, akkor tudnunk kell, hogy az anyagi formára vonatkozik, hiszen a Legfelsőbbnek lelki teste, lelki formája van: „Neki nincs olyan testi formája, mint a közönséges élőlénynek. Nincs különbség a teste és a lelke között. Ő abszolút.” (Svetasvatara Upanisad 6.6.)

Isten személyes formája nem mutatkozik meg a méltatlanok előtt, számukra csupán a végtelen isteni energiák valamelyike nyilvánul meg. „A Legfelsőbb Úr tömérdek energiával rendelkezik, melyek oly tökéletesen működnek, hogy minden tudatot, erőt és cselekedetet egyedül és kizárólag az Ő akarata irányít.” (Svetasvatara Upanisad 6.8.)

„Kedvesem, a Legfelsőbbet nem lehet megérteni anyagi logikával, vagy annak a szavaiból, aki nem megvilágosult.” (Katha Upanisad 1.2.9.)

A Katha Upanisad híres hasonlata

„Tudd meg, hogy az anyagi test olyan, mint egy szekér, az egyéni lélek, az atman az utasa, az értelem, a buddhi pedig a kocsis. Az elme a gyeplő. Az érzékek a lovak; a célpontok az utak.” (1.3.3.)

A szentek a gyönyörű hasonlatot így folytatják: A testbe zárt lélek az elme s az érzékek társaságában örömöt és szenvedést él át. Ha az értelem képes megkülönböztetni a helyes és helytelen dolgokat, akkor keményen tartja a gyeplőt, vagyis szabályozza az elmét. Ekkor az érzékek vad lovai hiába rángatják, mert jó cél felé fog haladni.

Az upanisadok híres madár hasonlata

A Mundaka (3.1-2.) és a Svetesvatara Upanisad (4.6-7.) is közli ezt a hasonlatot:

„Az egyéni lélek és a Felsőlélek, az Istenség Legfelsőbb Személyisége olyanok, mint két barátságos madár, akik ugyanazon a fán ülnek. Az egyik madár, az egyéni lélek a fa gyümölcsét kóstolgatja, a másik csak figyeli barátját.

Bár a két madár ugyanazon a fán ül, a csipegető, a fa gyümölcsét élvező madár aggódik és rosszkedvű. De ha valamilyen módon tekintetét barátja, az Úr felé fordítja, és megismeri az Ő dicsőségét, akkor a szenvedő madár egyszerre megszabadul minden aggodalomtól.”

Az upanisadok – túl a parányin és a hatalmason

Az upanisadok a mikrokozmosz és a makrokozmosz közti kapcsolatról is szólnak. Miként az angol William Blake költőien megfogalmazta:

Egy homokszemben lásd meg a világot,
egy vadvirágban a fénylő eget,
egy órában az örökkévalóságot,
s tartsd a tenyeredben a végtelent! (Weöres Sándor fordítása)

3 lebilincselő upanisad vers

Az upanisadok egyik legrégebbi és leghosszabb tagja a Brihadaranyaka Upanisad:

„Ó, Uram, kérlek, vezess az irreálisból a valóságba,
A sötétségből a fényre, a halálból a halhatatlanságba!” (3.28.)

„Van a boldogság és van az öröm útja. Mindkettő vonzza a lelket. Aki az elsőt követi, jól választ, aki követi az öröm útját, nem éri el a célt. Két út áll az ember előtt. A bölcsek különbséget tesznek, és a boldogság útját választják; a balgák pedig az örömét.” (Katha Upanisad I. 2.1-2).

Nyugati gondolkodók az upanisadokról

Az upanisadok tanítása misztikus és filozofikus. Egyetemes gondolatokat, transzcendentális tudást közölnek, továbbítanak minden kor emberének. Ezért nyűgözte le Kelet és Nyugat értelmiségét egyaránt. 1801-ben Anquetil Duperron francia indológus perzsa nyelvről fordította latinra. Bár sokáig csak ez a nehézkes, gyenge munka vált elérhetővé Európában, mégis elvarázsolta a fogékony keresőket.

Schopenhauer például így írt: (Az upanisadok) „minden mondatából mély, eredeti és kifinomult gondolatok áradnak, az egészet egyfajta fennkölt, szent és őszinte szellem hatja át. Az egész világon nincs még egy tanulmány… oly felemelő és oly hasznos, mint az upanisadok tanulmányozása. A legmagasabb rendű bölcsesség termékei. Rendeltetésük, hogy előbb-utóbb az emberek hitévé váljanak. Az upanisadok tanulmányozása életem vigasza volt, és vigaszom lesz a halálban is.”

„Az upanisadokhoz fordulok, hogy kérdéseket tegyek fel.” – Neils Bohr, Nobel-díjas dán fizikus.

Robert E. Hume szerint: „Az upanisadok finoman árnyalt fogalmat alkotnak a végtelenről és Istenről. A korai India mélyreható gondolkodóinak erőfeszítéseit tükrözik, annak a kérdéskörnek a megoldására, hogy mi az eredet, mi a természet s mi az ember és az univerzum rendeltetése, vagy gyakorlatiasabban fogalmazva: mi a ‚tudás’ és ‚lét’ jelentése és értéke.”

Paul Deussen, német filozófia professzor:

„Az ind bölcsesség fáján nincsen szebb virág, mint az upanisadok, s nincs finomabb gyümölcs, mint a védánta filozófia.”

A magyar kiválóságok közül többen, például Hamvas Béla is tanulmányozta az upanisad-irodalmat. A Scientia sacra II. kötetében idézi is a Katha Upanisad fent bemutatott szekér hasonlatát. Weöres Sándor több upanisadból is fordított részleteket.

Összegzés

Az upanisadok a Legfelsőbbre, az emberiségre és az univerzumra vonatkozó tények csodás összefoglalói. A mester és a tanítvány közötti megbeszélések Istenről, a teremtésről szólnak, válaszolnak az „én” valódi természetével kapcsolatos kérdésekre.

A vaisnava hagyomány 108 upanisadot fogad el, ezen belül 11 kiemelt jelentőséggel bír. Enciklopédikus jellege miatt közéjük sorolják a Bhagavad-gítát is, ekkor Gitopanisadnak vagy Gítá-upanisadnak nevezik. Az upanisadokat gyakran Vedánta, „a Védák vége” néven említik. Nem csak azért, mert az egyes Védák végső szakaszaiban jelennek meg, hanem mert tanításukat minden más védikus tudás csúcspontjának tekintik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük