Gauranga Maháprabhu, a rejtett Chaitanya avatár

Gauranga Maháprabhu, az Arany Avatár: Csaitanja élete és tanítása

Az isteni avatárok között van egy titkos, úgynevezett rejtett avatár. Ő Gauranga Maháprabhu, akit Arany Avatárnak is neveznek. Szerzetesi nevén Csaitanja Maháprabhu, a gaudiya vaisnavák imádottja.

A történelem 15. századi szentként, nagy jelentőségű társadalmi-vallási reformerként tartja számon. Ő az, aki a vaisnavizmus bengáli elterjesztésében játszott meghatározó szerepet. Csaitanja hívei Krisna, a Legfelsőbb egy különleges megjelenési formájaként imádják őt: az isteni extázistól táncoló és éneklő Maháprabhu formájában. A Britannica így ír róla.

Sri Krishna Chaitanya Mahaprabhu aranyló testszíne miatt kapta az Arany Avatár nevet.

Az aranyló színéhez kötődik a  Gauranga elnevezés is. Gauranga jelentése: fehéres, sárgás, aranyló.

Az Úr bhaktájának érzéseit magára öltve, különleges feladattal jelent meg, ezért rejtett inkarnációnak, channavatarának is hívják. A Markandeya Puranában az Istenség Legfelsőbb Személyisége kijelenti:

Golokam ca parityajya lokanam trana-karanat

kalau gauranga-rupena lila-lavanya-vigrahah.

„A világ népének megmentése érdekében a Kali-jugában elhagyom Golokát, megjelenek Gauranga magasztos formájában, és bemutatom elbűvölő időtöltésemet.”

Csaitanja Maháprabhu élete

Csaitanja Maháprabhu  1486. február 18. teliholdas éjszakáján, bráhmana családban jelent meg. Ez a nap a Gaura Purnima ünnep. Jagannath Mishra és felesége, Saci Devi második fia volt, akik a nyugat-bengáli Nádiában, Navadvip városában éltek. Az asztrológusok azonnal megmondták, hogy különleges gyermek jött a világra. Nimájnak nevezték, mert egy nímfa alatt született, és Gaurangának, aranylónak is hívták.

Nimáj már fiatalemberként tökéletes intellektussal rendelkezett. Az ősi indiai jog- és logikatudományt tanulta. Korán elsajátította a szanszkrit nyelv minden ágát, a nyelvtan, a logika, az irodalom, a retorika, a filozófia és a teológia tudományát. 16 éves korában már tanított, ő lett a legfiatalabb professzor. Fantasztikus emlékezőtehetsége, pontos, megdönthetetlen logikájú érvelése révén korának leghíresebb tudósává vált.

Nimáj a tanítványaival

A fordulópont 1509-ben, egy észak-indiai zarándokúton következett be. Gayában megismerkedett Isvara Purival, a Madhvacharya rend kiemelkedő tanítómesterével, akit guruként fogadott el. Meg kell jegyezni, hogy a Legfelsőbbnek csak a példamutatás miatt van erre szüksége. Miként Krisna
mondja a Bhagavad-gítában:

„Bármit is tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek a nyomdokába lépnek, és bármilyen irányadó mértéket is szabjon meg saját példájával, az egész világ követi őt.” 3.21.

Amikor Nimáj visszatért Gayából, szélnek eresztette tanítványait, és attól a pillanattól megkezdődött valódi missziója: a szent név áldásos hatásának és dicsőségének hirdetése.

Csaitanja Maháprabhu, a szerzetes

1510-ben, huszonnégy éves korában szannjászi lett, belépett a szerzetesi rendbe. Fiatal házas volt, gyönyörű és hithű felesége, Visnuprija élete végéig imádta Őt. Maháprabhu tudta, hogy a tömeg jobban elfogadja a tanítást egy szerzetestől, mint egy fiatal családos férfitól.

A különös Krisna Csaitanja nevet kapta mesterétől, de követői Maháprabhuként, a legkiválóbb mesterként is hívták. A Krisna Csaitanja név jelentése: Krisna tudat. Vagyis a transzcendens tudatosságon, nem pedig a vallás külsőségein van a hangsúly. A legmagasabb tudatsík az, amikor az ember mindig tudatos Istenről, mindent vele kapcsolatban lát, és minden tettével az Ő szeretetteljes szolgálatában él.

Chaitanya Maháprabhu tanítványai körében
Chaitanya Maháprabhu tanítványai körében

Puríba költözött, ahol a híres Dzsagannáth temploma áll. Hamarosan hat éven át tartó vándorlás következett, India-szerte elhintette a Legfelsőbb iránti odaadás magvait. Először Dél-Indiába zarándokolt, felkereste a fontos templomokat, és minden szent helyet meglátogatott. Bárhol jelent meg, emberek ezreit vonzotta a tiszta istenszeretettől átitatott élete és tanítása.

Később Vrindávanba is ellátogatott. Útja során már követői és tanítványai közül is sokan elkísérték. Csaitanja Maháprabhu Vrindávanban csak Krisna nevét zengte, a túláradó istenszeretet érzelmeinek hatása alatt énekelt és táncolt.

Gauranga Maháprabhu követői

Gauranga Maháprabhu követői, a vaisnavák között a legmagasabb társadalmi posztú és a legalacsonyabb származású emberek is megtalálhatóak. Maháprabhu küldetése az emberiség lelkivé tétele volt, ebben segítették azok a kivételes személyek, akik környezetében megjelentek.

Csaitanja Maháprabhu követői közül Advaita Ácsárja, a jeles tudós volt a legidősebb, az úgynevezett Gószvámik pedig a legismertebbek. Közvetlen követői és társai – Nitjánanda, Advaita Ácsárja, Gadádhara és Srívásza – tudták, hogy Maháprabhu maga Krisna, és a legnagyobb szeretettel és odaadással vették körül.

Maháprabhu fiatalon, Srívásza Pandit házában éjszakai kirtanokat tartott, vagyis imákat, mantrákat énekelt. Őszinte híveivel együtt Isten neveit zengte. Csatlakozott hozzá Nitjánanda Prabhu, aki a vaisnavizmus prédikátora volt. Haridász Thakur bár muzulmán családban született, szintén Csaitanja legodaadóbb hívévé vált. Szárvabhauma Bhattácsárja, kora leghíresebb logika tudósa már Puriban lett a fiatal szannjászí tanítványává és hű követőjévé.

Csaitanya Mahaprabhu Gauranga örök társa Gadadhara Pandit eredeti kézírása
Guranga, vagyis Csaitanya Maháprabhu bensőséges követője, Gadadhara Pandit eredeti kézírása

Gadádhara Pandit Maháprabhu gyermekkori barátja volt. Nagyon türelmes, nyugodt, csendes ember, aki Csaitanját árnyékként követte már fiatalon is. Később szintén Puriba költözött, és Mahaprabhu örömére minden nap felolvasott a Srímad Bhágavatamból.

Gauranga Maháprabhu közvetlen tanítványai

Gauranga Maháprabhu szerzetes követőit a vrindávani hat gószvámí néven ismerjük:

  • Rúpa gószvámí
  • Szanátana gószvámí
  • Dzsíva gószvámí
  • Raghunátha Bhatta gószvámí
  • Raghunátha Dásza gószvámí
  • Gópála Bhatta Gószvámí gószvámí

Csaitanja Maháprabhu megnyerte a mohamedán uralkodó, Husszein Sah két miniszterét is. Rúpa és Szanátan Gószvámí lett a lelki nevük. Unokatestvérükkel, Dzsíva Gószvámíval őket tekintjük a Krisna-bhakti legmagasabb szintű továbbörökítőinek. Könyveikben tudományosan mutatták be a vaisnava hit teológiai alapjait.

Dzsíva Gószvámí egyik versében így írta le Csaitanja Maháprabhut:

antah krsnam bahir gauram darsitángádi-vaibhavam
kalau szankírtanádjai szma krsna-csaitanjam ásritáh

„Krisna Csaitanja oltalmába ajánlom magam, aki aranyló külsejű, ám belsőleg mégis maga Krisna. A kali-korszakban Krisna szent nevének együttes zengése közben kiterjedéseit is megnyilvánítja. Belül fekete – azt jelenti, hogy ő Krisna. Kívül arany – pedig azt, hogy Rádhárání érzelmeit öltötte magára. A kali-korszakban ez az aranyló Úr kiterjedéseivel, társaival és meghitt bhaktáival együtt zengi a szent nevet.”

Csaitanja Maháprabhu missziója elterjedése után, még aránylag fiatalon visszavonult. A hátralévő tizennyolc évét csupán két-három követője társaságában töltötte. Részlet B.A. Narayan: Csaitanja Maháprabhu élete és tanítása c. tanulmányából:

„Napjai a Legfelsőbbel való meghitt egységben teltek, amit csak néha szakított meg a tanítványaival folytatott, magas szintű lelki eszmecsere.
Csaitanja Maháprabhu feltehetőleg 1534 februárjában távozott e világból, még misztikusabb módon, mint ahogy negyvennyolc évvel előtte született: a Bhakti-ratnákar leírja, hogy a Tótá Gópínáth templomban egy kírtan közepette hirtelen az oltáron álló istenség szobrához rohant, s nyomában azonnal magától becsukódott az ajtó. Így tűnt el nyomtalanul, azaz valami nyom mégis maradt utána: azóta egy repedés látható az istenség márvány lábán…”

Csaitanja Maháprabhu, a rejtett gupta-avatár

Az avatár jelentése: aki alászáll. Csaitanja Maháprabhu miért rejtett avatár? Krisna minden világkorszakban megjelenik, de a Kali-jugában, a vaskorszakban csak ritkán, akkor is rejtett formában. A Puránák és az Upanisadok néhány versében olvashatunk Csaitanja Maháprabhuról, mint Isten „rejtett avatárjá”-ról. Ő az isteni kegy megtestesülése. Missziója a Kali-jugában élő elesett emberek segítése. A Bhágavatam írja (5.18.35.): „a Kali-jugában rejtett inkarnációként jelentél meg”.

Bhakti Raksaka Sridhar Maharádzs, a XX. sz. kiemelkedő lelki tanítómestere, aki a lelki megértés ragyogó tisztaságú és költői kifejezője volt. Így írt:

„Csaitanja Maháprabhu a Bhágavata-purána érett teista felfogását hirdette. (…) Ez a mű a védánta filozófia bármely tudósát kielégíti, mert teljes pompájában mutatja be a bhaktit. A vallásosság legfőbb eredményeként nem a tudatot, az intelligenciát vagy a lételméletet jelöli meg, hanem az eksztázist, szépséget és harmóniát, egyszóval a raszát, a felsőbbrendű ízt.”

„A Végső Valóság szükségszerűen a legnagyobb boldogság (ánanda) is. Csaitanja Maháprabhu nem más, mint Krisna, maga az eksztázis.”

A lelkileg emelkedett guruk az írásokra alapozva azt is elmondják, hogy Isten Rádharáni hangulatában, vagyis az Őt legodaadóbban imádó híve érzelmeivel jelenik meg. Így megízlelheti azt a rajongó és mélységes szeretetet, mely tiszta bhaktáinak a tulajdonsága.

Gauranga, avagy Chaitanya Maháprabhu meditációs módszere

Maháprabhu a személytelen Isten-felfogás helyett a tiszta istenszeretet felé segíti híveit. A juga-dharmát, vagyis a kor önmegvalósítási módszerét tanítja. Általa kezdődik el egy komoly vallásreform Indiában. Krisna szent neveit zengve osztogatta az istenszeretet nektárját. Az általa képviselt vallásosság a legfelfokozottabb szeretet és a rajongó öröm belső világa.

Az óind szakirodalomban olvashatunk a különböző korok sajátosságairól. Arról is, amit ma, a nézeteltérések korában tapasztalhatunk. Napjainkban, a Kali-korban az önzés és kihasználás jellemző. Rendszeres veszekedés, sőt gyilkosság zajlik még apróságok miatt is. Az emberek tömege rendkívül alacsony lelki intelligenciával rendelkezik, nem képes fejlett spirituális gyakorlatra.

A védikus szentírások erre a korszakra egyszerűen végezhető önmegvalósítási módszert ajánlanak: a szent nevek szeretetteljes zengését. Ez a folyamat, a mantrázás belső meditáció: a hívő szólongatja legjobb barátját és védelmezőjét. A Legfelsőbb dicsőítése anyanyelven is történhet, imák, dalok, előadások formájában és számtalan más módon.

„Bárki, aki nevedet énekli, megtisztítja mindazokat, akik hallják őt, s ő maga is megtisztul.” (Bhágavatam 10.34.17.)

Az ember végezze úgy világi munkáját, hogy az egyfajta felajánlás legyen – kéri maga Krisna a Bhagavad-gítában. Ha Krisna van minden tett középpontjában, akkor fokozatosan el lehet érni a lelki tökéletességet. Anélkül, hogy szigorúbb módszereket kellene elsajátítani. A szent nevek zengésére mindenki képes! Bármely nemzetiségű, a tanult és az ostoba, öreg és fiatal, férfi és nő, gazdag és szegény. A transzcendentális hangok megtisztítják az illúzió által befedett elmét, és a szamszara körforgásában fuldokló élőlény szívét.

Így reformálta meg a világot Csaitanja Maháprabhu

Csaitanja Maháprabhu a muszlim uralom alatt élt Indiában. Igazságosságot, kegyességet és áhítatot hozott egy olyan társadalom számára, mely politikai téren és kaszt-tudat miatt egyaránt kirekesztő volt.

Maháprabhu megmutatta, hogy lelki értelemben nincs alacsony vagy magas társadalmi rang, egyenlőtlenség: mindenki a Legfelsőbbhöz tartozik. Azok is, akik hivatalosan nem vallják magukat vaisnaváknak. Aki pedig minden élőlényben látja a lelket, annak az egész világ egy család: megvalósul a valódi tolerancia, a vasudhaiva kutumbakam eszméje.

Gauranga Maháprabhu nagar kirtanja az első harinám énekes felvonulás
Gauranga Maháprabhu nagar kirtanja az első harinám énekes felvonuláson

Csaitanja életének egy jól ismert epizódját a békés polgári engedetlenség első feljegyzett példájának tekintik. Követőivel dacolt Navadvip muszlim elöljárója, a kazi önkényes rendeletével, aki a vaisnavák énekes felvonulását be akarta tiltani. Több száz mridanga és karatal kísérte éneküket Navadvip utcáin. Csaitanja isteni hatására a kazi végül megváltozott, szívében megtisztult, és Maháprabhu tanítványává vált. Parancsba adta, hogy a továbbiakban senki sem akadályozhatja a szankírtant, az együtt éneklést, s ezt utódai számára is előírta. Sírja ma zarándokhely Navadvipban.

Gauranga Maháprabhu tanítása a filozófiai megújulás hulláma

Csaitanja Maháprabhu nemcsak a bengáliak ikonikus alakja. Ő a Legfelsőbb megjelenési formája, aki élete példájával és tanításával elterjesztette a tiszta Krisna-imádatot. Maháprabhu a Srímad-Bhágavatam és a Bhagavad-gítá tanításait hirdette. A középpontban Krisna szent neveinek éneklése és a suddha bhakti, a tiszta odaadó szolgálat állt.

Vishvanath Chakravarti Thakur egy gyönyörű versben így foglalta össze Maháprabhu tanítását:

„Krisnát, Nanda Maharádzs kisfiát transzcendentális hajlékával, Vrindávannal együtt kell imádni. Az Úr imádatának legkedvezőbb formája az, amelyet a vrindávani gopik gyakoroltak. A Bhágavatam a Legfelsőbb megértésének makulátlan irodalma. Minden ember életének végső célja a tiszta istenszeretet.” (Caitanya-matta-manjusa)

Csaitanja Maháprabhu teremtés-elmélete a sakti-parinámavád azt tanítja, hogy a világ Isten saktijának, energiájának a transzformációja (parinám). Vagyis minden az isteni energiák valamelyike révén nyilvánult meg. Az illúzió hatására az ember a kettősségek világában él, nem látja a minden mögött ott húzódó isteni törvényeket, s önmagát sem. Nem látja meg a minden élőlényben jelenlevő lelket. Az ideiglenes anyag külső, testi jellemzői szerint alkot fogalmakat.

Csaitanja filozófiája beszél Isten felfoghatatlan energiájáról, az acsintja-saktiról. Csak így érthetők meg az isteni tulajdonságok. Amikor az Upanisadok Istent úgy jellemzik, hogy nagyobb a legnagyobbnál, kisebb a legkisebbnél, mozgó, de egyszersmind mozdulatlan, aki távol is van, de ott van minden élőlény szívében egyaránt. Ez Csaitanja tanításának egyik sarkalatos pontja: a felfoghatatlan azonosság a különbözőségben, az acsintja-bhédábhéda-tattva.

Csaitanja Maháprabhu tanításának főbb témái:

  • az anyagi és a lelki világ
  • az élőlény és a Legfelsőbb
  • az acsintja-bhéda-abhéda elve
  • a bhakti, mint eszköz és cél

Csaitanja mindenre kiterjedő, hajszálpontos filozófiájában nem a megcáfolhatatlan logika bűvöl el minket. Lényege ennél sokkal fennköltebb: a bhakti, az odaadó szeretet.

A Siksástaka: Csaitanja Maháprabhu egyetlen hátrahagyott írásos műve

Csaitanja Maháprabhu nem írta le tanait. Egyetlen hátrahagyott írásos műve, egy költeménye maradt csak ránk. A nyolc versszakból álló Siksástaka az istenszeretet mélységes megtapasztalásának, és a Krisnához fűződő, feltétel nélküli odaadásnak a verse.

Gauranga Mahaprabhu idézet a Siksástaka versből

Siksástaka összetett szó. A siksá szanszkrit kifejezésnek kétféle jelentése is van: tanítás, valamint szerénység, alázat. Az astaka a nyolc részből álló hagyományos verses műfajra utal. A szenteket vagy Istent dicsőítő himnuszok versformája. Ízelítőül az első versszak B.A. Narayan ihletett fordításában:

„Minden dicsőség Krisna szent nevének, amely megtisztítja a szív tükrét a sok-sok év alatt felgyülemlett portól, és kioltja a szenvedés tüzét a születés és halál erdejében. Az esti lótusz a Hold sugaraitól, a szív a szent név nektárától virágzik. Ily módon a lélek végül is felfedezi igazi benső ékszerét, Krisna szeretetét. A szent név áldó hatásától legyőzve az önvaló teljesen megtisztul minden anyagi szennyeződéstől, s bár minden tekintetben teljesen elégedetté válik, mégis újra meg újra megízleli a nektárt, hol alábukva, hol lebegve az eksztatikus istenszeretet egyre áradó tengerén.”

Szvámí B.A. Narayan: Csaitanja Maháprabhu élete és tanítása c. tanulmányában így mutatta be az isteni szeretetet:

„A szeretetet olyan gravitációs erőhöz lehetne hasonlítani, amely a bhaktát Istenhez, Istent pedig a bhaktához vonzza.”

Összegzés

Srí Krisna Csaitanja (1486–1533) neve „Csaitanja”-ra rövidítve is közismert. A név tudatosságot jelent, vagyis neve a Krisna-tudat megfelelője.

Maháprabhu pedig a nagy jelentőségű, kiemelkedő prabhu, vagyis tanító. Ragyogó bőrszíne miatt időnként a szanszkrit Gaura, aranyló szóval is emlegették. A Gaura kifejezésből képződik a Gauranga Maháprabhu név.

Mivel egy neem-fa alatt született, eleinte Nimai néven vált ismertté.

Több életrajz áll rendelkezésünkre, amelyek részleteket tartalmaznak Csaitanja életéről. A két legjelentősebb: Vrindávan Dász Thakur első, bengáli nyelven írt teljes életrajza, a Csaitanja Bhágavata, valamint Krisnádasz Kavirádzs Gószvámí Csaitanja Csaritámrita c. munkája.

Csaitanja isteni karizmája sokakat vonzott a 16. századi Bengáliában, Orisszában és Vrindávanban. Példájuk mind a mai napig él, és a vaisnava hagyományok Maháprabhu által még ragyogóbbá tett istenfelfogása tovább növekszik. Az Ő tanításain alapuló irodalmat az Úr fő társai, a vrindávani gószvámík és követőik írták.

Bhaktivédanta Szvámi Prabhupáda jóvoltából a nyugati emberek is megismerhették Maháprabhu magasztos filozófiáját.

Leave a Comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .