Tolerancia jelentése a védikus filozófiában

A tolerancia jelentése a védikus tanításokban

A tolerancia jelentése és annak védikus értelmezése meglehetősen felforgatja a mai toleranciaküszöböt. A mai ember elevenjébe vágó védikus idézettel és gondolattal generálunk néhány kérdést a tolerancia szó jelentésének újraértelmezésére. Jöjjenek a részletek.

A tolerancia jelentése

A tolerancia mai nyugati meghatározása alapértelemezetten a konfliktustűrő képességet foglalja magába. Továbbá feltételezi a jogegyenlőség elfogadását és mindennemű erőszak elutasítását.

Hogyan ültessük be a toleranciát a mindennapokba? Valaki számára tolerancia az, ha ezer helyett csak tíz embernek kell meghalnia egy intézkedésben. Mások szerint a tolerancia magába foglalja az ahimszát, vagyis az erőszakmentességet. Beleértve az emberek, állatok és a Földanyával szembeni erőszakmentességet.

Valakinek eszébe sem jut, hogy a tolerancia alapfeltétele az állatok iránti együttérzés, mások szerint a tolerancia elképzelhetetlen vegán étrend nélkül.

Vajon hol húzzuk meg a tolerancia vonalát? Hol van az a pont, amikor azt mondjuk, eddig és ne tovább? Vajon mindannyiunknak hagynia kell-e, hogy azt csináljon velünk a környezet, amit csak akar?

Ebbe a kérdésbe a következő gondolattal teszi oda magát a védikus bölcsesség: az egész világ egyetlen család.

Miért tanítja a védikus irodalom azt, hogy mindannyian egy család vagyunk? A tolerancia mantrája a védikus életfelfogás alapja:

„Vasudhaiva kutumbakam – Az egész világ egyetlen család.”

Maha Upanisad

Az egyik legtöbbet idézett szanszkrit mantra, ikonikus és mélyreható. Több hindu szentírás is tartalmazza, és különféle variációi fellelhetők. A tamil irodalom egyik híres versében is.

A szanszkrit kifejezés, वसुधैव कुटुम्बकम् – a világ egy család – szavainak jelentése:

  • vasudhā: föld
  • ēva: valóban;
  • kutumbakam: család

A teljes mantra így hangzik:

„Az egyik rokon, a másik idegen, mondják a sekély gondolkodásúak.
A nagylelkűek számára az egész világ egy család.”

Maha Upanisad 6.71.

A védikus életfelfogás alapja a tolerancia

A lelki jóléthez hozzátartozik mások lelki szolgálata, ez a védikus életfelfogás. A cél az, hogy az élőlény a tudatosság magasabb szintjére emelkedjen. A védikus irodalomban, a világ legrégebbi spirituális mantráiban nem lelhető fel a vallási fanatizmus.

Nem egy népcsoport felsőbbrendűségét hirdeti, hanem minden élőlény fejlődését szem előtt tartva a santana-dharma tanát.

A santana-dharma minden élőlény örök útja, mely a lélek természetén alapul. A különféle életek során változhatnak a külső körülmények, melyek közé a vallási hovatartozás is tartozik. Ami örök, az az élet értelmének kutatása, annak megértése, hogy ki vagyok, miért vagyok, ki Isten, és mi az én kapcsolatom vele. Minden anyagi tett ideiglenes, ezért nem elégíti ki a lélek örök természetét.

A Bhágavata Purána számtalan helyen megerősíti minden ember, állat és növény életének értékét. Arra tanít, hogy az univerzumban minden összekapcsolódik, hiszen minden a Legfelsőbbhöz, Krisnához tartozik.

Ő minden ok legvégső oka. Csupán a maja, az illúzió által befedett tudat nem ismeri ezt fel.

Az Atharva Véda tolerancia definíciója

Eltérő fizikai, földrajzi vagy kulturális sajátosságaik mellett minden ember boldogságra vágyik, azért dolgozik. Az Atharva Véda megállapítja :

„Ugyanazon fészek madarai vagyunk.”

Az élet minden formájának tiszteletben tartása a védikus kultúra alapvető filozófiai felfogását jelentette. A „Vasudhaiva kutumbakam” fogalmát kifejező vers ezért más szanszkrit szövegekben is megjelenik.

A Rigvédában és a Hitopanisadban (1.3.71) is szerepel. A mai indiai társadalom egyik legfontosabb erkölcsi értékének számít. Olyannyira, hogy még az indiai parlament bejáratára is felvésték.

A lét megértésének alapja a tolerancia

A spirituális útra lépő ember nem elégszik meg csupán a létezéssel, tudni akarja annak okát. A Rigvédában olvashatjuk:

ano bhadrah kritawo yantu vishwataha

„Hadd jöjjenek hozzánk nemes gondolatok mindenhonnan.”

Magától értetődik, hogy az, akit ilyen eszmények vezérelnek, tiszteletben tartja a többi embert, fajtól, nemtől és fajtól függetlenül. Tudja, hogy mindannyian a Legfelsőbb Úrhoz tartozunk.

Közös sorsunk, hogy jelen életünkben a Föld bolygón dolgozunk az önmegvalósítás érdekében. Az alapelv tiszteletben tartja az egyén szabadságát, de ezzel egyidőben hangsúlyozza a felelősségét is.

Tolerancia a gyakorlatban

A történelem során India mindig befogadott más vallásokat. Emellett a világ 3 legrégebbi vallásának India a szülőföldje. Mivel a spirituális igazság többféle módon is megnyilvánulhat, van létjogosultsága egyszerre több vallásnak.

A különböző tudatszintektől és a karmától függően, különböző lehetőségek tárulnak fel a törekvő előtt. Az egyén fejlettségén és vágyain múlik, hogy mit akar elérni, milyen eszmények vezérlik.

Sőt az is, hogy mi az, amit előző életeiben már elért, s milyen tanulságokat kell még megtanulnia.

Az ókori szanszkrit vers a globális család eszméjével azt sugallja, hogy az embernek más feladata van, nem a másoktól való elhatárolódás, mások kihasználása.

Aki ezt megérti, az azonosulni tud valódi életfeladatával: önmaga fejlesztésével, Istennel való kapcsolatának felelevenítésével, mások lelki szolgálatával.

A tamil irodalom tolerancia definíciója

Dél-India legkorábbi ismert irodalma az ősi tamil szangám irodalom. Ennek része a Purananuru, egy klasszikus tamil költői munka. A politika és a közélet mellett erkölcsi kérdésekkel is foglalkozik. 192. helyen Kaniyan Pungundranar, a befolyásos tamil filozófus verse áll.

Kaniyan neve arra utal, hogy matematikus és asztrológus volt egy személyben. A bölcsek c. verse így kezdődik:

யாது மூரே யாவருங் கேளிர்
„Minden hely szülőváros, minden ember rokon.
A jó és a rossz nem másoktól származik.”

Purananuru

A „Vasudhaiva kutumbakam” eszméje napjainkban

A „Vasudhaiva kutumbakam” eszméje Indián kívül szintén megfogalmazódott. Napjainkban is több prominens személy felszólalásában hallhattuk vagy olvashattuk. Néhány ezek közül:

„Jelen körülmények között senki sem engedheti meg magának azt a feltételezést, hogy valaki más megoldja a problémáinkat. Az egyén felelőssége is, hogy segítse globális családunkat helyes irányba terelni. A jókívánságok nem elegendőek; aktívan részt kell vennünk.”

a dalai láma

„Emberi családként új mérföldkőhöz érkeztünk. Mivel hétmilliárdan lakjuk bolygónkat, itt az ideje néhány alapvető kérdést feltenni. Hogyan tudunk méltó életet biztosítani magunk és a jövő nemzedékei számára, miközben megőrizzük és megvédjük a globális közös pontokat − a légkört, az óceánokat és az ökoszisztémákat, amelyek támogatnak minket?”

Ban Ki-moon, ENSZ főtitkár volt 2007-16 között

„A technológia faluvá tette a világot. A spiritualitás globális családdá.”

Sri Sri Ravi Shankar

„Emlékezzünk arra, hogy végül minden ember ugyanahhoz a nagy családhoz tartozik.”

John Conyers, az amerikai kongresszus leghosszabb ideig dolgozó afro-amerikai tagja

Az alábbi videón dr. L. Subramaniam és a London Symphony előadásában hallhatjuk a Vasudhaiva kutumbakam mantrát, különböző előadók közreműködésével.

Subramaniam világhírú hegedűvirtuóz, zeneszerző és karmester. Az indiai klasszikus karnatikus zenei hagyományokat és a nyugati klasszikus zenét képzett, virtuóz játéktechnikával, zenekari fúzióban egyesítette.

Tanmese a toleranciáról

A századfordulón élt nagy szent, Bhaktivinód Thákúr kiemelkedő filozófusként nagyon találóan tudta megfogalmazni a hindu értékeket.

A Bhágavata c. könyvében olvasható a lenti vers, mely frappánsan rávilágít a vallási szűklátókörűségre. Aki csak a magáét hajtogatja, figyelmen kívül hagyva a Legfelsőbb egyéb, más vallás követői által imádott arcvonásait, könnyed zsákutcába futhat.

Bhaktivinoda Thakura, a tolerancia nagy tanítója
Bhaktivinód Thákúr a hindu tolerancia jeles képviselője

A nagy Bhágavata ismeretlen marad azok előtt, akik úgy gondolják, hogy az empirikus tudás elegendő a Végtelen megismeréséhez. Miként a vakok tapogatózása is csupán az elefánt egyes részeire terjedt, amint azt John G. Saxe híres verse írja:

Hat hindosztáni férfiú buzgón tapogatott
Egy elefántot, mert olyat még sose láthatott,
Lévén, hogy szegény, mind a hat vak hindosztáni volt.

Az egyik tapogatja csak robosztus oldalát,
És máris mondja, vágja rá a bölcs szentenciát:
„Akár a fal, éppoly lapos az elefánt! Nahát!”

Agyart érint a második, simát és hengerest,
és egy kissé bökőset is, hűvöset és hegyest.
„Lándzsaszerű az elefánt”, állítja egyenest.

A harmadiknak a keze, ahogy nyúlkál haránt,
Egy tekergő tömlőhöz ér; merészen beleránt.
„Értem!”, kiáltja fennen ő, „Kígyó az elefánt!”

A negyedik egy térd körül motoz. Keze mohó.
„Csodálatos formája van”, lelkendezik, „Hohó!
Fatörzsszerű az elefánt, ez már nyilvánvaló!”

Az ötödik véletlenül fület fog, melyhez ő
Vakon is jól ért. Válasza az itt következő:
„Az elefánt vékony, s lebeg, akár a legyező.”

A hatodik egy ideig a semmibe kapkodott,
Aztán egy csápoló farkat a markába ragadott.
„Kötélforma az elefánt”, imígy nyilatkozott.

A hindosztáni, mind a hat bőszen vitatkozott;
Amit tapasztalt, ahhoz mind vadul ragaszkodott.
S lám, mindnek volt igaza is, s mind is csalatkozott.

Összefoglalás

Gandhi erőszakmentes stratégiájában is megtaláljuk a „Vasudhaiva kutumbakam − Az egész világ egyetlen család” koncepcióját.

Ugyanakkor az ősi szanszkrit mantra nem liberális vagy nacionalista politikai érdekeket szolgál, hanem az emberiség felemelkedését. A tolerancia elvét. Egy magasabb tudatsíkra próbálja emelni azokat, akik megértik üzenetét.

Leave a Comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .