Teremtés a hinduizmusban

A hindu teremtéstörténetben a teremtés csakis az anyagi világra értendő, hiszen a teológia alapvető kijelentése, hogy a lélek örök. Maga Krisna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem vesz részt közvetlenül a teremtésben. Ő az alkotó, de a kivitelező egy különös kiterjedése.

Teremtés a hinduizmusban

A hindu teremtés kiindulópontja

A hindu teremtéstörténet alapja, hogy a lelkeket az időkerék mindkét irányában örökkévalónak tekinti.

„A lélek nem ismer sem születést, sem halált; ha már létezett, többé meg nem szűnhet; nem-született, örökkévaló, mindig-létező, halhatatlan és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő meg nem ölhető.” (Bhagavad-gítá 2.20.)

A védikus megközelítésben Istent „rabul ejti” híveivel való bensőséges, szeretetteljes kapcsolata. Az anyagi univerzum megteremtését másra bízza.

A hindu teremtéstörténet folyamata

Maga a teremtés az anyagi univerzumok ciklikus megjelenését jelenti. A Legfelsőbb energiái megszámlálhatatlanok. A külső energiájával hajtja végre az anyagi világ teremtését teljes értékű részkiterjedésén Mahávisnun keresztül. A teremtés folyamata elején Mahávisnu lepihen. Kilégzése során testének végtelen sok pórusából megannyi forgó-pörgő univerzum árad kifelé.

Visnu az okozati oceánon pihen

Ezek az univerzumok kilégzése végéig tágulnak, majd belégzésével megfordul az univerzumok haladási iránya, s a tágulás folyamata is megáll. Az egyre zsugorodó univerzumok visszatérnek Mahávisnu testébe. Az egész anyagi világ Mahávisnu szemszögéből egy lélegzetvételnyi esemény csupán.

Az egyéni élet

Visnu egy másik formája behatol minden univerzumba. A köldökéből kinövő lótuszvirágon megjelenik Brahmá, őt bízza meg a teremtés részletes munkájával. Az Úr személyesen nem érinti az anyagi energiát, de az anyagi természetre pillantva életre kelti azt. Tudni kell, hogy „anyag” valójában nem létezik. Csak a Legfelsőbb és különféle megjelenési formái, az egyéni lelkek, valamint az isteni energiák és az energia mozgása.

Az élőlények örök lelkek, akik különféle „anyagi” testbe öltöznek, hogy bejárják egyéni életútjukat. A köztes állapotból átléphetnek a lelki világba, de az anyagi univerzumokba is, ha önző vágyaikat akarják kiélni. Visnu harmadik formája Paramátma, a Felsőlélek, elkíséri az egyéni lelket minden létformában. Mint néma tanú vele van, bármilyen testet is kell öltenie. Isten oly kegyes, hogy visszavárja kóborló gyermekét, vissza a valódi otthonába, a lelki világba.

Így az Úr energiája belép minden bolygóra, minden élőlénybe, minden egyes atomba. Ennek révén minden megfelelően nyilvánul meg, és fenntarthatóvá válik anélkül, hogy káoszba fordulna.

Az univerzum teremtésének célja

Isten szabad akaratot ad az élőlényeknek: senkitől sem várja el, hogy akarata ellenére, kényszerből közelítsen Őfelé. Olyan lelkek kerülnek az anyagi világba, akikben megfogan az önző élvezetre való vágy. Isten „játszótérként” bocsátja az anyagi világot az élőlények rendelkezésére.

Egyedül itt, az anyagi világban próbálhatja ki magát az élőlény irányítóként, mert a valódi helyzete más: valódi boldogságát Istennek örömöt szerezve, az iránta érzett őszinte szeretet által érheti el. Ez a szeretet pedig tettekben is megnyilvánul: minden élőlény tisztelete és megfelelő szolgálata révén szolgálni Isten céljait. Az egyik legszebb ima is ezt fejezi ki: Kedves Uram, kérlek, tégy szereteted eszközévé.

Teremtés Visnu által

Brahma Visnu köldökéből sarjadó lótuszvirágon jelenik meg.

Világvége a hindu tanok szerint

A védikus időszámítás júgákban, világkorszakokban gondolkodik. Ezek ismétlődve váltakoznak.

  1. Szatya-júga – 1.728.000 év
  2. Tréta-júga – 1.296.000 év
  3. Dvápara-júga – 864.000 év
  4. Kali-júga – 432.000 év

Jelenleg a Kali-júga idejében vagyunk, mely a nézeteltérések, a tudatlanság és az erőszak Vaskorszaka. Ennek végén a bűn annyira elhatalmasodik, hogy Visnu kénytelen megjelenni Kalki avatár formájában, eltörli a démonikus erőt, és megmenti híveit. A júgák körforgása pedig kezdődik előröl.

E négy korszak együtt képez egy csatúr-júgát. Egy csatúr-júga tehát 4.320.000 földi évből áll. 1000 csatúr-júga képezi Brahma egy napját, s ugyanennyi egy éjszakáját, vagyis Brahma 24 órája 4.320.000 millió év szorozva 2000-rel, ami 8.640.000.000 év. Brahma egy éve 360 napból áll.

A 8 milliárd 640 millió év szorozva 360-nal az 3110,4 milliárd, Brahma egy éve. (A követhetőség érdekében maradjunk a milliárdoknál.) Brahma száz évig él, írjunk akkor még két nullát ehhez a számjegyhez. Így kapjuk meg az anyagi világ fennmaradásának hosszát: 311.040 milliárd év. A Védák szerint most nagyjából a közepén tartunk.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.